Miben tér el a polygéllel vagy akrilgéllel végzett munka a hagyományos zselés és porcelános körömépítéstől?
Ezek a hibrid építőanyagok sajátos állaggal és formázási technikával rendelkeznek, ezért a munkaasztal felszerelését is érdemes hozzájuk igazítani.
A fogalmak tisztázásakor érdemes megjegyezni, hogy a polygél és az akrilgél elnevezést gyakran ugyanarra a hibrid anyagtípusra használják, amelyet a Palota Nails polygél- és akrilgél-kínálata is együtt kezel.
Az akrilgél az akril, vagyis a porcelán és a zselé bizonyos előnyös tulajdonságait ötvöző építőanyag. Sűrű, pasztaszerű állaga miatt nem folyik el könnyen, így az anyag nyugodt tempóban formázható.
A porcelánnal ellentétben nem a levegőn köt meg: a kikeményítéséhez az adott termékkel kompatibilis UV/LED lámpa szükséges.
Milyen eszközök kerüljenek a munkaasztalra?
A polygél és akrilgél használatához szükséges felszerelés egy része a zselés körömépítésből már ismerős. Reszelőre, bufferre, portalanító kefére, bőrfeltoló eszközre, előkészítő folyadékokra, sablonra vagy más hosszabbítási eszközre, illetve megfelelő lámpára egyaránt szükség van.
Jellegzetes kellék a spatula, amivel egyszerűen kivehető a kívánt mennyiségű anyag a tubusból vagy tégelyből. A formázáshoz megfelelő ecsetet és az adott rendszerhez ajánlott folyadékot használnak. Utóbbi megkönnyíti az anyag eloszlatását, illetve csökkenti annak ecsethez tapadását.
Mindig az adott gyártó által javasolt termékekből célszerű kiindulni, mivel az egyes anyagrendszerek használati előírásai eltérnek. A lámpa kiválasztásánál szintén a gyártói útmutató az irányadó.
Az előírt kötési idő betartása lényeges része a munkafolyamatnak.
Miben más az előkészítés a zseléhez képest?
A természetes köröm előkészítésének alapvető lépései hasonlóak. A köröm környékének rendezése, a körömlemez megfelelő előkészítése és alapos portalanítása után következhetnek az adott rendszerhez tartozó előkészítő anyagok.
A legszembetűnőbb különbség inkább az építés során jelentkezik. Számos építőzselé önterülő tulajdonságokkal rendelkezik, ezért az anyag mozgását munka közben folyamatosan figyelni kell.
Az akrilgél sűrűbb, stabilabb állagú, így ott marad, ahová a körmös helyezi, egészen a lámpában történő köttetésig. Ez több időt biztosít a forma, az ívek és az anyagvastagság kialakítására.
A porcelánhoz képest más munkaritmust igényel
A porcelános technikánál a porcelánpor és a liquid megfelelő aránya alapvető jelentőségű. A két komponens találkozása után megkezdődik a kötési folyamat, így a szakembernek meghatározott időn belül kell kialakítania a kívánt formát.
A polygél és akrilgél esetében nincs ilyen, levegőn történő kötésből eredő időnyomás. Az anyag a megfelelő lámpába helyezésig alakítható, ezért a munkaritmus jobban kontrollálható.
A két technikához szükséges eszközpark is eltér: porcelánnál liquid, porcelánpor és speciális ecset, akrilgélnél pedig spatula, formázóecset, az előírt formázófolyadék és UV/LED lámpa kerül előtérbe.
A polygél vagy akrilgél használatára történő átállás tehát nem igényel teljesen új munkaállomást, de néhány speciális eszköz beszerzése szükséges.